Először is azt kell tudni, hogy amit mi pázsitnak nevezünk, az a természetben nem fordul elő, tehát mesterségesen kell fenntartanunk.
Ennek három alapkövetelménye van:
- megfelelő nyírás
- pontos tápanyag utánpótlás
- öntözés
Ha ezek közül akár csak az egyiket nem megfelelően végezzük, akkor nem számíthatunk eredményre, ha mindhármat rosszul csináljuk, akkor rendkívül hamar leromlink a pázsitunk. Ezen cikk az elsővel foglalkozik, a többiekről később olvashat.
Kezdjük tehát a nyírással. A legtöbb kertészkedő itt végez a pázsitjával és alakítja gyeppé.
Megnőtt nagyra és jó rövidre levágjuk. Ezzel a módszerrel eltávolítjuk a lombfelület többségét, ami kész tápanyagokkal látná el a gyökérzetet.
Erre a növény úgy reagál, hogy tartalék energiájából pótolja a hiányzó zöld részt, amit ha ismét nagyon levágunk, akkor a gyökérzet elsekélyesedik, a pázsit érzékenyebb lesz a külső hatásokra, kiritkul és így teret nyerhetnek a gyomok.
A helyes nyírás az, ha a növény 1/3-át vesszük le egyszerre, tehát 9 cm-es fűszálat 6 cm-esre vágjuk. Házi kertben 6-8 cm-es, esetleg 4-6 cm-es vágási magasságot javasolok, ez alatt a körkéses fűnyírók nem is nagyon alkalmasak, mert kitéphetik a töveket, és ha nem kifejezetten alacsony vágásra alkalmas fűmag keverékkel történt a vetés, akkor a hengerkéses fűnyíróval sem fogunk szép eredményt elérni.
Mindig a növekedési erályhez igazítsuk a gyakoriságot, így tavasszal heti két nyírás is szükséges lehet. Ha nem értünk rá ás magasra hagytuk, akkor két menetben fokozatosan visszaállhatunk az eredeti magasságra, de két nap legalább teljen el a két vágás között.
Kánikulában emeljük meg a nyírási magasságot, hogy a hosszabb fűszálak árnyékolják a talajt, megakadályozva ezzel annak káros felmelegedését és kiszáradását.
Seebauer Zsolt
