Kertünk alakítása során felmerülhet a kérdés, hogy adott helyre örökzöld vagy lombhullató növények telepítése a jobb megoldás. A válasz elsősorban a kert adottságaitól (fény-árnyék arány, fagyzugos helyek jelenléte, talaj minősége, stb.) függ, de – hogy megkönnyítsük a döntést - az alábbiakban ismertetjük a típusok tulajdonságait, előnyeit, hátrányait.
Alapvető különbség, hogy míg a lombhullató növények ősszel megszabadulnak teljes lombozatuktól, addig az örökzöldek leveleiket évekig megőrzik és lombjuk csak kis mennyiségben, de folyamatosan cserélődik.
Az örökzöldek egész évben üde színt varázsolnak kertünkbe, annak domináns részét képezik, ezért a legnagyobb arányban ezek a növények határozzák meg a kert arculatát. Örökzöldek például - néhány kivételtől eltekintve – a fenyők, a cédrusok, a ciprusok, a borókák, a tuják, a tiszafák, a babérmeggy, a korallberkenye, stb. A nem tűlevelű örökzöldek közül valamennyi a mediterrán vidékről származik, ezért nagy részük fagyérzékeny.
A lombhullató növények az évente történő lombcserének köszönhetően minden évszakban más arcukat mutatják meg, ezzel változatossá téve a kert karakterét. Ezek a növények kiválóan alkalmasak arra, hogy a domináns örökzöldek által képzett keretet különböző habitusukkal és színükkel kitöltsék. A számos faj és fajta közül biztosan találunk olyat, mely az adott helyen jól érzi magát, emellett látványa is megfelelő számunkra.
Mindkét típus pozitív tulajdonsága, hogy képviselőik szinte bármilyen funkciót (talajtakarás, sövény, térelválasztás, szoliter megjelenés) képesek ellátni.
Véleményünk szerint az örökzöldek és a lombhullatók különböző tulajdonságaikkal kiegészítik egymást, ezért a legjobb megoldás, ha mindkét típust alkalmazzuk ízlésünknek – és persze lehetőségeinknek – megfelelően, létrehozva ezzel egy harmonikus kertet.
